A keleti és a nyugati emberek gondolkodása között nyilvánvaló a különbség. Ezért is találhatják furcsának egyesek azt a fajta életszemléletet, amit keleten követnek. A kungfu és a jóga egyfajta köztes mozgásformájaként ismerik mifelénk a tajcsi harcművészetét. Azért van a megnevezésében, hogy harc, mivel olyan rúgásokat és ütéseket tartalmaz, ami a régi kínai harcosok repertoárjában szerepeltek. Ugyanakkor azért nevezik művészetnek, mivel nem a versengés vagy a győzelem a célja ennek a mozgásformának, hanem inkább maga a formagyakorlatok megalkotásának sikere és érzése.
A tajcsi megértéséhez a gyakorlónak bele kell élnie és magáévá kell tennie azt a világszemléletet, amit a taoista tanítók már felfedeztek és átéltek. Kezdetben furcsának és érthetetlennek tűnhetnek ezek az eszmék, de ezeket nem értelemmel, hanem a lélek és a szellem megértésén keresztül lehet belsővé tenni. Ezen tanítások megértése és átélése által, elérhető az a béke és megelégedettség érzése, amely alaplelkületét képezi a tajcsi művészetének.